A tanulmány az intellektuális fogyatékossággal élő személyek döntéshozatalát érintő helyettes- és támogatott döntéshozatal jogintézményeit elemzi alapjogi megközelítésből. A vizsgálat kiindulópontja az egyéni autonómia koncepciójának paradigmaváltásai, mely folyamatra jelentős hatást gyakorolnak az alapjogi szemlélet paradigmaváltásai. Az egyenlő méltóságú embert középpontba helyező emberi jogi fordulat a támogatott döntéshozatalt alapjogi kontextusba helyezi, a helyettes döntéshozatal – támogatott döntéshozatal paradigmaváltásának sajátos aspektusait világítja meg, és támpontot ad a támogatott döntéshozatal alapvető szerkezetének, elemeinek és kihívásainak meghatározásában. A tanulmány végül állást foglal a kognitív fogyatékossággal élő személyeket infantilizáló, túlféltő szemlélettel szemben, hangsúlyozva a minden döntésben immanensen rejlő értéket: emberi mivoltunk megélését, a kockázatvállalás és tévedés méltóságát.