A terapeuta igazságszolgáltatás mint a támogatott döntéshozatal implementációját segítő paradigma: gondolkodás a különböző diszciplínák egymást megtermékenyítő lehetőségeiről

Empirikus kutatásainkban rendre azt tapasztaljuk, hogy a cselekvőképesség korlátozásának jelenlegi szabályozása akadályozza, sőt, nem egy esetben ellehetetleníti, hogy a felnőtt fogyatékos személyek támogatása a nemzetközi szakmai irányelvekkel összhangban, közösségi alapú szolgáltatások mentén történjen. Jelen vizsgálatunkban a desk research módszerét alkalmazzuk, azaz elméleti elemző munkát végzünk. Ennek során áttekintjük a témában rendelkezésre álló releváns magyar, német és angol nyelvű szakirodalmakat, és a kérdésfelvetéseink mentén vizsgáljuk azokat. Különböző tudományterületek forrásai alapján amellett érvelünk, hogy a fogyatékossággal élő személyek döntéshozatalának támogatásában kulcsfontosságú a domináns emberkép dekonstrukciója, hiszen az önrendelkezés és cselekvőképesség definícióiban számos olyan kritériummal találkozhatunk, amelyek nem minden ember számára teljesíthetők, így kirekesztő szakmai gyakorlatot eredményeznek. Ennek oka véleményünk szerint, hogy az ún. neoliberális emberképre alapoznak, mely szerint az ember akkor tekinthető felnőttnek, ha racionális, a „józan észre” alapozott, másoktól független, tudatos döntéseket hoz. Tanulmányunkban felvázolunk néhány olyan, elméleti és empirikus kutatások alapján kimunkálható gondolkodási irányt, amely segítheti a gondnoksági rendszer fokozatos kivezetését, és ezzel párhuzamosan a támogatott döntéshozatal (TD) fejlesztését, kiterjesztését. Bemutatjuk a terapeuta igazságszolgáltatást, amely véleményünk szerint a Támogatott Döntéshozatal megvalósulását támogató paradigmának tekinthető.