A támogatott döntéshozatalt 2014-ben emelte be a magyar jogrendszer mint az intellektuális és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek jelenlétét növelő támogató rendszert. Ez a lehetőség kiválthatja a gondnokságot. Egy ilyen jogi lehetőség intézményesítése rendkívül lényeges, azonban ennél nagyobb a jelentősége annak, hogy ezt a modern formát alkalmazzák-e a bíróságok és hivatalok. Egy rövid történeti áttekintés követően, elemezzük a jelenlegi jogi szabályozást, valamint a bíróságok és hivatalok gyakorlatát. Elemzésünk szekunder adatfeldolgozásra épül, azonban ennek korlátjaként jelenik meg a gyűjthető adatok hiányossága. Elemzésünk nyomán kihelenthető, hogy ez a jogi forma nem vált széleskörűen ismertté és alkalmazottá a magyar jogrendszerben és közigazgatási gyakorlatban. Azok az adminisztratív munkatársak, akiknek alkalmazniuk kellene a jogszabályt, túlterheltek, így azonosítható az új jogintézménynek néhány olyan kihívása, amelyre választ kell találni mind a szabályozás, mind a gyakorlat szintjén.
A fogyatékosságtudomány és a gyógypedagógia folyóirata – HU ISSN 3004-0108 (Online)
