„Semmit rólunk – algoritmusok nélkül?” A mesterséges intelligencia és a fogyatékosság kapcsolatában megjelenő ellentmondások elméleti szintézise

A mesterséges intelligencia (MI) a 21. század egyik legátalakítóbb ereje; példátlan ütemben formálja át az iparágakat, a gazdaságokat, a kormányzati rendszereket és a társadalmak működését. Az MI eszközei, köztük a nagy nyelvi modellek (Large Language Models, LLM-ek) újraformálják az emberi kommunikáció, a tudásközvetítés és a társadalmi részvétel kereteit. A fogyatékosságtudomány szemszögéből e technológiák kettős természetet mutatnak: egyszerre kínálnak hozzáférést és új eszközöket az inklúzió támogatására, ugyanakkor a kirekesztés kockázatát is magukban hordozzák. Ezek a rendszerek tehát egyszerre technológiai és normatív konstrukciók is: a bennük rejlő nyelvi mintázatok és kulturális előfeltevések meghatározzák, kik és hogyan jelennek meg a digitális térben. A tanulmány erre a kettősségre fókuszálva vizsgálja, hogy miként jelennek meg a méltányosság, autonómia, átláthatóság és hozzáférhetőség kérdései a nagy nyelvi modellek fejlesztésében és alkalmazásában, különös tekintettel a fogyatékossággal élő emberek csoportjára.