A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) az egyik leggyakoribb neurofejlődési zavar, amely a társas alkalmazkodást is jelentősen befolyásolja. Nemzetközi vizsgálatok alacsonyabb társas elfogadottságot és fokozott kortársi elutasítást jeleznek, azonban magyar mintán eddig nem állt rendelkezésre átfogó szociometriai
adat. Jelen kutatás célja budapesti felső tagozatos, ADHD-val diagnosztizált tanulók társas helyzetének empirikus feltárása volt. A vizsgálatban 24 osztály 486 tanulója vett részt, közülük 31 fő ADHDdiagnózissal. Az adatfelvétel az eSzocMet rendszerrel történt, a Mérei-féle és a Coie-féle szociometria kombinált alkalmazásával. Az elemzés a kedveltségi szintre, a hatóerőre, a kölcsönös kapcsolatok számára és a társas státuszkategóriákra terjedt ki. Az ADHD-val diagnosztizált tanulók kedveltségi szintje és kölcsönös kapcsolatainak száma szignifikánsan alacsonyabb volt (p<0,05), míg a hatóerőben nem mutatkozott különbség. A státuszmegoszlás a „visszautasított” és „átmeneti” kategóriák felé tolódott. Az eredmények a célzott pedagógiai támogatás és az inkluzív tanulási környezet szükségességét hangsúlyozzák.