Magyarországon az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról adott lehetőséget arra, hogy a fogyatékos gyermekek integrált óvodai-iskolai nevelése, oktatása megkezdődjön, majd ennek széles körű elterjedését támogatta az 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról. Az integráció folyamatát nemcsak a gyerekek állapota és a szülők döntése határozza meg, hanem a rendelkezésre álló fogadó intézmények, a demográfiai változások (Bánfalvy, 2007), a közoktatás általános jellemzői. A törvény bevezetése óta eltelt idő lehetőséget kínál arra, hogy megismerjük olyan felnőttek iskolai tapasztalatait, akik hazai terminológiával sajátos nevelési igényű gyermekként jártak iskolába. Cikkünkben az érintettek hangjait szeretnénk kihangosítani, a velük készült interjúkat elemezzük az oktatás terén szerzett élményeik alapján. Úgy tűnik, hogy interjúalanyaink életkorától függetlenül az egyéni megélések, eltérések mellett hasonló mintázatokat találtunk a magyar oktatási rendszer működésében. Életútinterjúikban a szegregált és az integrált oktatási intézmények jelennek meg különböző módokon, az inkluzív oktatás viszont semmilyen formában nem bukkan fel elbeszéléseikben.
A fogyatékosságtudomány és a gyógypedagógia folyóirata – HU ISSN 3004-0108 (Online)
