Munka, jog és sérülékenység a késő modernitásban: Megváltozott munkaképesség és intézményi kizárás egy életút narratíváján keresztül

A tanulmány azt vizsgálja, miként alakítják a késő modern munkaerőpiac intézményi és jogi mechanizmusai a megváltozott munkaképességű személyek életútját, társadalmi elismerését és munkaerőpiaci részvételét. Amellett érvel, hogy e mechanizmusok nem csupán a társadalom tagjainak munkához és szociális védelemhez való hozzáférését szabályozzák, hanem a morálisan terhelt elvárások és a jogi kormányzás fragmentált formái révén aktívan hozzájárulnak a sérülékenység termeléséhez is. Elméleti keretét a kockázattársadalom, az individualizált felelősség kritikai értelmezései és a fogyatékosságtudomány kritikai megközelítései adják. A fogyatékosságot – a szerzett funkcióvesztés tapasztalatából kiindulva – nem egyéni „deficitként”, hanem egy korábbi munkaképes státuszhoz viszonyított, társadalmilag és intézményileg közvetített pozícióként értelmezve az elemzés egy narratív életútinterjúra épül, amelyet hermeneutikus és interpretív esettanulmányként dolgoz fel, Didier Fassin morális és intézményi értékelésekre fókuszáló keretrendszerét alkalmazva. A tanulmány bemutatja, hogyan válik a munka morális kötelezettséggé, miként működnek a jogi besorolások és az adminisztratív rutinok kapuőr-gyakorlatokként az intézményi kizárás újratermelésében, hogyan termelődik újra az intézményi kizárás, és miként szerveződik az önállóság ethosza és a segítő identitás az egyéni cselekvőképesség erőforrásaként és az önfelelőssé tétel mechanizmusaként együttesen a megváltozott munkaképesség tapasztalatában.