Korunk egyik jelensége a hermeneutikai kakofónia, vagyis az értelmezési sokaságok megjelenése, melyek alól a különböző tudományágak sem mentesek. Az új típusú értelmezési diverzitáshalmazok rendkívül sokszínűek, ekképpen a társadalmakra és a közösségekre egyaránt extra terheket rónak, mivel alapvetően a létezésünkben történő eligazodás válik egyre nehezebbé. Ebben a kontextusban a turizmustudomány és ennek új paradigmája, az utazástudomány mondanivalója, kutatási és vizsgálódási feladatai is jelentősen átalakulnak. Mindezen változások arra kell sarkalljanak bennünket, hogy gondolkodó lényként ne rettenjünk meg a saját világunk, önmagunk által is gerjesztett döbbenetes komplexitásától, hanem újabb és újabb megközelítésekkel igyekezzünk a közös földi utazásunk világát egyre inkább megérteni, leírni és mindezekről emberibb nyelven beszélni. E tanulmány is erre tesz kísérletet.