Nézem a vakokat… és azokat, akik őket nézik

Részlet a tanulmányból: „VAK – vág a V, akaratos az A és kemény a K. Három hang, három betű, és a legtöbb ember borzong, ha meghallja a szót, amit a vé, az a és a ká ártatlanul egymásba fonódva alkot. És fél, hogy egyszer róla suttogják majd mások. Halk szigorral, szinte egyenként ejtve a három hangot, ütik homlokára, hátára a végleges, lemoshatatlan bélyeget, hogy aztán magába fordulva tudomásul vegye, képtelen megszabadulni a hangsortól, mert az akár sunyin suttogva, akár vadul vartyogva róla szól. Ezzel a szorongással, és a látás képességének biztonságot adó fölényével határolják el vagy határozzák meg magukat általában az emberek, ha véletlenül látóterükbe kerül valaki, aki nem lát.”