Jelen tanulmányban egy folyamatban lévő kutatási programot meghatározó négy gondolatkört mutatunk be: önérvényesítés, gondnoksági rendszer kritikája, participatív kutatás, könnyen érthető kommunikáció. A kutatási program egyik újdonsága és egyben célja az, hogy a kutatási eredményekkel hozzájáruljunk az értelmi sérült személyek önérvényesítő képességének fejlődéséhez. Ezt olyan módon tesszük, hogy őket kérdezzük meg a gondnokság rendszerével kapcsolatban. Másrészt a kutatási programba társkutatóként bevontunk egy olyan személyt, aki maga is egy kisvárosi lakóotthon cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alatt álló lakója. Ezt a fogyatékosságtudományban participatív kutatásnak nevezzük. Maga a kutatás a könnyen érthető kommunikáció módszerének használatával zajlott.