A könnyen érthető kommunikáció lehetővé teszi az alapvető emberi jogok biztosítását, akadálymentes és befogadó környezet megteremtését, az önálló döntéshozatalt és az önrendelkezést, valamint alkalmas az önérvényesítés támogatására. Lehetővé teszi az aktív, tudatos és valódi részvételt a társadalomban mindazok számára, akiknek a sztenderd kommunikáció megértése általánosságban vagy bizonyos helyzetekben kihívást okoz. A tanulmány célja, hogy fogyatékosságtudományi, emberi jogi paradigma felől közelítve, a grammatika eszközeit segítségül hívva bemutassa, hogy a könnyen érthető kiadványokban hogyan alkalmazzák a szerzők a névmásokat, valamint azt, hogy a magyar nyelvű szabályrendszerek szabályai ezzel kapcsolatban milyen útmutatást nyújtanak. Fő kérdéseink, hogy a magyar nyelvű szabályrendszerekben milyen utasításokat találunk a névmások használatára vonatkozóan, illetve a könnyen érthető kiadványokban hogyan jelennek meg a névmások. A kutatás elméleti kutatómunka, összehasonlító elemzés. A kutatás eredményei lehetővé teszik, hogy a magyar nyelvű szabályrendszerekben pontosítani tudjuk a névmások használatára vonatkozó szabályokat, hiszen a jelenlegiek szubjektíven értelmezhetők, és nem elég részletesek. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy a könnyen érthető üzenet készítésekor mindig az aktuális célcsoport szükségleteit és képességeit fontos figyelembe venni.