A pszichoszociális fogyatékos személyek reprezentációja az ifjúsági irodalomban.

A tanulmány a pszichoszociális fogyatékos személyek reprezentációját mutatja be az ifjúsági irodalomban a fogyatékosságtudományi modellek elméleti keretezésének segítségével. A kutatás célja, hogy képet nyújtson arról, hogyan gondolkodik a mai magyar társadalom a pszichoszociális fogyatékos személyekről. A kutatás kérdései közé tartozik, hogy a rendszerváltást követően a magyar könyvpiacon megjelent ifjúsági regényekben milyen arányban és hogyan reprezentálódnak a pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek, valamint milyen fogyatékossági modellek és emberképek, előítéletek jelennek meg az ifjúsági irodalomhoz tartozó történetekben. Kutatásunkban ötvözött módszertant alkalmaztunk. Jelen kutatásban a kvalitatív vizsgálati eredményeink részletes bemutatását helyezzük a középpontba. Kvantitatív kutatási eredményeink azt mutatják, hogy az ifjúsági regények döntő többsége fordítás, és a társadalom gondolkodását még mindig jelentősen meghatározza a medikális paradigma. Kvalitatív kutatásunkban egy olyan ifjúsági regényt elemeztünk esettanulmány formájában, amely a kvantitatív kutatásban legdominánsabb fogyatékosságtudományi paradigmába esik. Karen Fortunati Semmi súlya című regényének esettanulmányként való elemzése azt mutatta, hogy a mű egy egyéni felépüléstörténetet helyez a középpontba, ahol a medikális megközelítés mellett egyéb modellek – pl. felépülésmodell – is erőteljesen megjelennek. Az ifjúsági regényekben a pszichoszociális fogyatékos személyek történeteinek megjelenése fontos eszköze lehet a célcsoporttal szembeni stigmatizáció és társadalmi kirekesztés csökkentésének.