Tanulmányunkban öt látássérült magyar nő anyasággal kapcsolatos tapasztalatait vizsgáltuk feminista fogyatékosságtudományi szempontból. Narratív élettörténet interjúkat vettünk fel velük. Két kvalitatív kutatási módszert, a Grounded Theory-t és a narratív élettörténet interjút kombináltuk, hogy feltárjuk a téma nehezen hozzáférhető aspektusait, és keretet adjunk a tapasztalatoknak. A MAXQDA 2022 programot használtuk. Kutatásunk a következő kérdésre összpontosít: Mi jellemzi a látássérült anyák tapasztalatait és megélt anyasági élményeit? A fogyatékosság gyermekeikre való átörökítésétől való félelem szerepet játszik a döntési folyamatukban, bár ez nem kizáró ok. A látássérült nők szülészeti erőszakot is tapasztalnak. A csecsemőgondozás és a gyermeknevelés tekintetében alternatív technikákhoz folyamodnak, amelyeket vagy maguk találnak ki, vagy A csecsemőgondozás speciális technikái látássérült személyek számára speciális rehabilitációs modulban tanulják meg, vagy más látássérült szülőktől tanulnak. Összefoglalva, az anyasághoz alternatív megoldásokra lehet szükség az életükben.