Namomsa Daraje Gutama:

A szubszaharai afrikai országok fogyatékossággal és a szociális védelemmel kapcsolatos, COVID-19-re adott válaszai – Etiópia esete


2023/1 | #COVID-19 világjárvány #Etiópia #fogyatékosság #szegénység #szociális védelem #szubszaharai Afrika | DOI: 10.31287/FT.en.2023.1.5

Becslések szerint világszerte több mint egymilliárd fogyatékossággal élő ember él, akik a szegénység fokozott kockázatának vannak kitéve. Ez a helyzet drámaian súlyosbodott a COVID-19 világjárvány megjelenése
óta. Etiópiában több mint százmillió ember él, ebből a fogyatékossággal élő személyek száma 2011-ben a teljes népesség több mint 17,6%-át tette ki (1,23 millió ember; a teljes népesség 70 millió főre becsülhető
2011-ben). A fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatos etióp nemzeti cselekvési terv becslése szerint a fogyatékos személyek 95%-a a szegénységi küszöb alatt él. Többségük az ország vidéki részein lakik,
ahol az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés még az ország nemfogyatékos lakosai számára is minimális.
E kutatás fő célja, hogy felmérje a COVID-19 világjárvány hatását a fogyatékossággal élő emberekre, és azt, hogy a szociális védelem és más gazdasági válaszok mennyiben tudják csökkenteni a szegénység
világjárvány következtében való növekedésének kockázatát. Ebben a kutatásban narratív irodalmi elemzést alkalmaztunk annak érdekében, hogy összefoglaljuk a fogyatékosságról, a szegénységről és a szociális
védelemről írt és közzétett szakirodalmat. A tanulmány feltárta, hogy a COVID-19 világjárvány helyzete nagy kihívást jelent a mélyszegénységben élő emberek, különösen a fogyatékossággal élők számára, akiknek helyzetével kapcsolatban kevesebb szociális védelmi intézkedés létezik. A fogyatékossággal élő emberekkel szemben megkülönböztetés és megbélyegzés tapasztalható a közösségeikben, például rendőrségi abúzust éltek meg, amikor élelmet és munkát kerestek, hogy készpénzhez jussanak. A járvány idején megnőtt a fogyatékossággal élő lányokkal szemben elkövetett nemi erőszak eseteinek száma, aminek következtében ki voltak téve a HIV-AIDS-nek és más nemi betegségeknek. Pszichésen is megterhelésnek voltak kitéve, és gazdasági problémákkal szembesültek, emellett a folyamatban lévő háború és a magas infláció is hatással volt a fogyatékossággal élő emberekre. Az eredmények alapján a szerző szakpolitikai ajánlásokat javasol arra vonatkozóan, hogyan lehetne javítani a fogyatékossággal élő személyek szociális biztonságát Etiópiában.